Samuel J. Robin
(Sir Samuel of Hampstead)*
Az Osztrák-Magyar Monarchia kies szélén, S. városában született. A korán megnyilvánuló tehetségű gyermeket érdeklődése, apja pékségének meleg zugában, a klasszikus és modern nyelvek és civilizációk megismerése felé hajtotta. A piaristáknál folytatott tanulmányai után (kimagasló eredmények latin-görög illetve angol-francia nyelvből) nevelő lesz a Jandrich családnál. A család legfiatalabb sarját (a későbbi Pepi bárót, a hírhedt úrlovast) elkísérte angliai tanulmányai színhelyére.
Maga is felvételt nyert a cambridge-i Corpus Christi College-ba. A klasszika-filológia és a történelem került tanulmányai középpontjába. Egy véletlen folytán megismerkedett Sir James Ashbyvel, akit elkísért az ekkortájt szokásos itáliai Grand Tours-ra. Római barangolásai során, bizonyos Pescarelli bazárjában, néhány különleges kerámiatárgy keltette fel figyelmét. Eredetük iránt érdeklődve figyelt fel a Növekvő Város legendakörére, ami ekkor még zömében kusza és ellentmondásos adattörmelékek halmaza volt.
1901-ben kezdte el az ásatásokat a török kormány engedélyével a helyszínen, amit később publikációk és felolvasókörutak követtek. A lord özvegye, Lady Anne Ashby jelentős segítséget nyújtott a további feltárások folytatásához. Tizenkét év megfeszített munkájával feltárta a Növekvő Város jelentős területeit, így a Találkozások Csarnoka, az Emlékezés és halál fülkéi, illetve az Írás Háza említésre méltó egyebek között. Nekilátott a szótárkészítés fáradságos munkájának.
A Növekvő Város felső szakaszának feltárásakor tragikus baleset érte. Hamvait csak hűséges szolgája, Stevan (Sadeye) Sayatovich kísérte utolsó útjára.
*(1869-1929) Régész és etnológus. A Növekvő Város felfedezője és régészeti kutatója, a trianguláris írás megfejtője. Munkásságáért 1920-ban a Sir Samuel of Hampstead címet kapta.
Publikációi:
The discovery of the Growing City, Cambridge University Press, 1903.
The triangular pyramids and the decoding of their pictograms, Cambridge University Press, 1908.
The palace of Cha-Cha Choen, Cambridge University Press, 1922.
An introduction to the history of the Growing City, Cambridge University Press, 1927.
További közlemények a vicenzai régészeti konferenciákon kiadott évkönyvekben.
A régész szülőháza
Pepi báró kedvenc hátaslován vadászkopóival
Szentegát, 1901.
Annemarie Courtambert, S. J. Robin, Lady Anne Ashby és társalkodónője, Mrs. Dawn egy brightoni kiránduláson, 1901
A Növekvő Város romjainál
A pihenő régész a Bírák Termének romjai közt
Lapok S. J. Robin naplójából
Részlet az északi falak feltárásáról
Az írástöredékek megtalálásáról
Az ún. Schliemann–lap
Rajz egy szertartási eszközről
A leselkedőről
A meglehetősen szűkszavú életrajzot kiegészítheti egy sajátos fényképalbum, amit a röviden "Leselkedőnek" nevezett, talányos identitású férfi készített a rendkívül visszahúzódó S. J. Robinról. Valószínű, hogy a régész feltárási rajzai és tábori naplói is a Leselkedő révén maradtak fenn, mikor a besurranó tolvaj senkinek sem tűnt fel a Doktor hirtelen halálakor támadt pánikban. De minderről majd később, mondhatni másképp és más-hogyan…
A Leselkedő motivációja számunkra ismeretlen, mint ahogy személye kapcsán is csak találgatásokra bukkanunk. Az egyetlen dokumentum a vicenzai régészeti konferencia hallgatóságáról készített fényképfelvétel kinagyított részlete. Néhány visszaemlékezés utal egy furcsa fiatalemberre, aki majdnem tüzet csinált a magnéziumporos villanófénnyel az előadóteremben. Mások viszont egy feltűnően vörös hajzatú (talán paróka?) diákkülsejű személyt emlegetnek, aki egy Box Tengor márkájú fényképezőgéppel osont az első sorok felé.
A késői kutató számára a Doktor képlete csak a "Leselkedő" személyével válik teljessé. Ma már joggal feltételezhető, hogy bizonyos Jean-Pierre Renan (?) nevű diákról (?) van szó, aki mániákus szívóssággal követte Robint, fényképezőgépével alkalmanként dokumentálva a tudós életének egyes eseményeit. (Nomen est omen.) A felvételek zöme Robin rövid európai útjain készült, és a fotóalbum rendkívül egzaltált képaláírásai is utalnak a követő lelki állapotára – jóllehet némely esetben dokumentum-értékük vitathatatlan.
Talán, mindezt szemléltetendő, lássunk egy részletet a "leselkedő" tollából:
"Ma néhány felvételt készítettem a Doktorról, ahogy matat az ócska cserepei közt. Csak a titkot ne kaparintsa meg soha. Azt a titkot, azoknak a titkát..."
Ezidőtájt Robin naplójából egy árulkodó részlet:
"Most is érzem tolakodó lihegését magam mögött. Vajon hol rejtőzhet, mialatt mi itt a világ végét tapogatjuk?"
A leselkedő fotóalbumának előkerüléséről a legtöbbet mégis O. Günsberger régészkutató feljegyzései mondanak a késői szemlélőnek:
"A Tr.–175-ös fotóalbum egy véletlen folytán került a kezembe, egy hetivásár nyüzsgésében. Az árust hiába kérdeztem a fotók eredetéről és a készítőjük kilétéről, csak óvatos és kitérő válaszokat kaptam. Ismerve a scutariakat, láttam, a további faggatás hiábavaló. Az általuk megadott címen egy hályogos tekintetű öregasszony összefüggéstelen mondatokat kárált gyanakvóan, míg repedezett bőrű kezét kötényébe törölgette. Figyelmem a málló vakolatú falra terelődött. AGFA hirdetés volt a huszas évekből. Aztán az ajtó az arcomba csapódott...
A fényképeket nézve most már magam körül érzem a titkon jeleket hagyó ember lopakodását az alkonyatban és az undorító cukrosbácsi lihegését, még akkor is, ha a nyakában egy Leica* lógott. Persze erről ma már..."
* Nem Leica volt, hanem egy Plaubel Makina. (A szerk.)
A vicenzai régészeti konferencia hallgatósága
Lapok és feljegyzések a leselkedő fényképalbumából
"És hiába eteti a hattyúkat a genfi tónál. Nem fog engedni őrült terveiből, amelyeket megszentel a konferenciák öntömjénező
adataival… Most látom csak tisztán, vesznie kell. Márcsak a feltárások miatt is."
"Ma meglestem, amikor busongott az ásatások vén falai között. Ájulásig dolgozott a ravaszdi."
"És képmutatóan megemeli kalapját a nagy Paracelzus síremléke előtt."
"És jeleket hagytam mindenütt és mindenkor..."
"persze volt ilyen is..."
"vajon a gonosz keze is olykor..."
"A múlt doktora a salzachi erdőben."
