A sorsjátékokról
A játékon gyakran feltűnik a tengeri utazás írásjele. A jel valamiféle tiltott vagy eltitkolnivaló nosztalgiát takar, abból az időből, amikor a "Tengerek gyermekeinek" nevezett nép elzárta az Öblökhöz vezető utat a Növekvő Város lakói elől.
A játék szabályait illetően csak homályos találgatásokba mernek bocsátkozni a kutatók. Dr. A. Domanides álláspontja szerint valószínű, hogy sorsjáték volt, ahol a játék kimenetelével diktált életútjavaslatokat mindenki a legjobb hitével elfogadta, illetve követni próbálta. A gyiloknak nevezett lépéskombináció például az önkéntes halál elfogadásával volt egyenlő. A játék egyszerűbb (pórias) változataiban például az "ara" lépés-változat az első ismeretlennel való menyegzőt vonta maga után, ahol a hozomány mértékét további lépés-kombinációk világították meg.
Kowalski-Segner mindennek szinte brutálisan ellentmondva kizárólag a játék úgynevezett "vidéki koppantós" változatát tartja valószínűnek. Szerinte a játék tétje egyszerűen néhány kiadós orrbaverés volt, ami a lakodalmak vége felé igen szórakoztató időtöltésnek bizonyulhatott.
Tény viszont, hogy a játékban dobókockának nyomát sem találjuk. Valószínű, hogy bizonyos rigmusok, zen-koan szerű felelgetősök, illetve a rájuk adható talányos válaszok határozták meg a lehetséges ugrásváltozatokat, lépéseket.
A versikék szótagszáma 33 volt, és mindig tartalmazott találós kérdésre emlékeztető elemeket. Egy közülük:
A hegy mögül a fény szinte kicsordult
Tudod-e ki volt Mau a hatalmas?
Dr. A. Domanides nyomán
Sorsjátékot játszók Takud-Bar környékén
