A vándoremlékek
Az egyes tárgyakon olvasható szövegek között visszavisszatérnek ködös utalások a "Kőemberre", amelyeket ma még nem tudunk felfejteni.
A zarándoklatok egyénileg választott útvonalon és változó nehézséggel történtek (békítő szándékú látogatás ellenséges törzseknél, kígyófészkek elpusztítása stb.). Erre utal sok esetben a leletek külső kiképzése illetve díszítése is. Az emléket a szülők állították fel, számunkra ma már visszaidézhetetlen szertartások során. O. Günsberger a legnagyobb döbbenettel írt a látványról, amit a terem falán függő többszáz, lábat ábrázoló kerámia jelentett számára.
Más kutatók (az ún. barbaristák) az ausztrál benszülött törzsek tagjai között időnként fellépő kóborlási tébollyal ("walkabout") azonosítják a jelenséget. Eszerint a nyomtalanul eltűnt fiúk emlékére állítják a keresésben elfásult apák. Máshol az elűzés motívumai bukkannak fel, például a leprások kitiltása a Városból, de ezt a gondolatot most inkább vessük el.
