Böjtök a Növekvő Városban
A Város böjtjeiről csupán néhány töredék tanúskodik, az önként vállalt éhezések magyarázatai meglehetősen homályosak, egymásnak ellentmondóak. Elsődleges oknak a gyenge termés okozta ínséget tekinthetjük, amit valamiféle szellemi tartással, önként vállalt böjtökkel próbáltak ellensúlyozni. Másfelől a betegségektől való félelem a megtisztulást választotta, mint lehetséges ellenjavallatot. Ha mégis a töredékek között fel-felbukkanó motívumokat soroljuk, elvetve néhány rájuk rakódott értelmezési téveszmét, többek között az alábbi böjtökkel, illetve böjtre utaló okokkal találkozhatunk:
· A leprától való félelem böjtje
· Böjt tartós esőért
· Férfivá váláshoz szükséges megtisztulás
· A tisztánlátás böjtje
· Böjti szertartás a vizeknél
"Vesd meg a disznóként zabálót, ki undorítóan böfögve, csupán holmi tartály a hús és a szar (sic) között. Életét és ünnepeit erdőről-mezőről hazavonszolt vadak sora szabja meg. Már a tavaszi vetésnél nyáladzó szájjal ábrándozik évzáró lakomája rendjéről. Véreres szemeit csak étkek sora csillantja meg, testét puffasztja a gyengék halála. A váratlan ínségkor gyermekként siránkozik, míg ki nem választja őt is a Vég."
A fenti sorok a Növekvő Város C6-os szektorából származó leletanyagban 115-ös töredékként felsorolt kis agyagtáblán olvashatók. Az utána következő, hiányos szöveg negyven napos böjt leírását tartalmazza. A böjt valamiképpen egyfajta remetei léttel párosult, amikor is a magányos elvonulás, a megfelelő erdei tisztás kiválasztása, esetleg lombsátor vagy tákolt fészek építése indította el a szellemi felkészülést. Elképzelhető valamiféle rituális fürdés is, az éhezés kezdetekor. A szellemi út az éhség okozta látomásoktól egyfajta szellemi felülemelkedettségig terjedt (innen eredeztethető a darvak lassú táncának nevezett rituális mozdulatsor is). A negyven nap után, a bal kézben négy kis leveles faágat tartva indult el az ekként megtisztult az "Önmagunkkal való találkozás Termeként" ismert csarnokba. O. Günsberger közlése az ún. Vicenzai füzetekből, 1923.
Trombitahangot hordoz a szél
Egy elkésett tücsök belebeszél
Bandukoló vándor, országúton
Neki már a fagyos halál dúdol...
(Gyermekversike a Növekvő Város vidékéről)
Shekil böjtje
…A böjt kezdetére figyelmeztet az őszi ökörnyál bizonytalan szálldosása a hűvös szélben. A böjtre hív a lábadnál koppanó sárga fügefalevél. A böjtre szólít a patak vizében csörgő diószem. A böjtöt mutatja a bokorból előrebbenő vörösbegy félénk röpte. Böjtöt mond az eltévedt tücsök szobád sötétlő sarkában. Mikor a tölgyeket tépázza a szél, és a nagy hegyek sötét felhőbe rejtőznek… mikor segít rajtad, hogy hosszú az éj…
Ha a bölcsek döntése megszületett, hirdesse a böjtöt a nagy kagylókürt hangos siráma, mit feléd hord az alkony. Ez pedig lészen a böjtödnek kezdete. Vegyíts hűvös bort egy kupába, és indulj az utolsó ízekkel a nyelveden. Indulj a pataknak eldugott hajlatába, indulj sziklák tetejére, indulj erdő sötétjébe, indulj a gyökerek védelmébe…
Lassítsd ereidben a vér iramát, lassítsd tüdőd zihálását, lassítsd a gondolat rohanását… Felejts aranyat, és feledd a kalmárok fecsegő zaját, feledd a lángot és feledd a tömjént, feledd a díszes, csarnoki homályt, feledj sikolyt és nevetést.
Korsódba töltsed a csermely vízét, készíts zsákodba mazsolát, csuprodba mézet… Ha eléred az erdő mélyét, mit a vadász is félve kerül, vagy a sziklaoromra érsz, mit köd övez… hol él a sohasem fészkelő madár… Vedd fel a megsemszületett gyermek helyzetét, és mikor a mardosó éhség első támadása elér, csak akkor kezdheted a…
Az agyagtöredék innen kezdve értelmezhetetlen, hiányos, szélsőséges utalásaira támpontjaink nincsenek. A felirat szerint Shekil böjti monológját tartalmazza. A sohasem fészkelő madár (never nesting bird) problematikájáról pedig majd később...
A fordítás S. J. Robin munkája.
Víz kell néked, s házad népének
S víz kell a baromnak, midőn szomjan béget
Víz nélkül csak ülve arathatsz
Mivel termésed nem ér a derekad fölé
Eső kell, mi kendered áztatja
Eső mi rozsnak a kalászát nyújtja
Eső kell néked, csendesen sustorgó
Táncoló égi fonál, mi földeden járván
Az ujjbegyeden pattan szerteszét
Szórva tükröző cseppek seregét
(S. J. Robin fordítása)
Tiluli esőváró böjtje
Mikor hív a böjti kürt hangja, magányosan indulj, hiszen elszántad magad a hívó szóra. Egyedül lépj a száraz avarban, hol eltűntek a gombák, hol döglődik a kicsiny erdei nép. Utadon titkos jeleket hagyjál, mert lehet, hogy böjtöd sötét véget ér, s elragad Haselrut, a feketéllő kezű. Faágakon parányi toll zizegjen, fonál végén kis kavics lebegjen, kérget sértsen éles kard, hogy aggódó fiad érted jöhessen, és tetemed ne hordja szét az erdei nép. Koponyáddal ne játszon rőtszőrű róka, bordáid kasában ne lakjon madár...
Vidd magaddal az esőcsinálót, de sustorgó hangja ritkán segít, az éhezés csak, mi a fentlakók haragját megoldja, a kicsinyes varázslat csak bőszíti kedvüket. Eredj a sötétbe, hol dúsan nő a páfrány, építsd a fészket, hol kélhet a fohász.
Kezed készítsd eső várására, tenyered eső simogatására, tarkód zápor verésére, hátad a...
Hiányos szövegtöredék a C2 szektorból
N.B. Valószínű, hogy az aszályos évek során bizonyos szerkezetek segítségével fohászkodtak csapadékért. A szertartás szavakat nem igényelt, de a kijelölt időtartam alázatos betartása ajánlatos volt. A fej fölé emelt kéz összefont ujjait addig tartották az ég felé, míg egy esőcsepp pont el nem találta azt, így a böjtölő test mintegy kapocsként létezett a felső népek és az esőváró földiek között...
Az esőváró táblák
avagy az esőcsalogatók
Esőváró tábla
kerámia, bronz, aranyfüst · 10 × 32 × 50 cm
A töredékekből összeállított szerkezetek elemei erősen vitathatók. Gyakran változott a méretük is. Kiképzésükből kettő illetve négy szolga által vitt változatokra következtethetünk, de bizonyosan volt magányosan vonszolt változata is. Lelőhelyük a Városnál talált ciszternák északi oldala. Valószínű, hogy az aszályos évek során e szerkezetek segítségével fohászkodtak csapadékért. Thur-i-Lev (a neves orientalista) feltételezése szerint a szertartás során finom homokkal töltött tökhéjat forgattak – így a halk, surrogó hang a lassú, kitartó esőket idézte fel. A szertartás szavakat nem igényelt, de az alázatos testtartás ajánlatos volt.
Az esőcsalogató kiképzése a vízre utalt hullámszerű felületével, néha a tócsákba hulló vízcseppek formai jegyeit hordozta ornamentikaként. Egyes kutatók szerint a szerkezet nem más, mint holmi plasztikussá vált parapegma. Plinius és Colamella is hivatkozik rá, mint a méhészek és madarászok számára különösen fontos eszközre. E tapasztalatok kissé ügyetlen rigmusokba foglalt változatait néhány töredék őrzi.
A torony romjánál bagoly huhog
Ciszternádban jó víz susog
Halálmadár hallgat, csak bólogat
Szomjúság tépi torkodat...
(Growing City Archive, Republic Gabion)
Forráskereső
kerámia, fa, aranyfüst · 26 × 22 × 27 cmSzertartások
